Folytatódika Divatnagyágyúk. Ebben a részben Louis Vuitton életével és munkásságával foglalkozunk.
AZ ALAPÍTÓ ÉS CSALÁDJA
Louis Vuitton (1821-1892) francia vállalkozó, aki 1854-ben Párizsban a
Société Louis Vuitton
luxuskivitelű bőrtáskákkal foglalkozó céget alapította.
Vuitton
Lons-le-Saunier-ban (Franciaország) született, 1837-ben Párizsba
költözött, és tanoncként a Maréchal-féle táskás cégnél kezdett dolgozni.
Hamarosan önállósult, 1854-ben nyitotta első párizsi, 1885-ben londoni
üzletét. 1860-ban megépítette saját műhelyét, ahol egyre jobb és
praktikusabb modelleket fejlesztett ki.
Az évek során egyre népszerűbbé
váltak a vászonborítású, strapabíró, lapos utazóládái, főleg a vasutat
használó utazók körében.
Fia, Georges Vuitton 1896-ban teremtette meg a
cég igazi arculatát, a híres monogrammal. 1914-ben a párizsi
Champs-Élyséesen megnyitotta a világ akkori legnagyobb utazási kellékeket forgalmazó
áruházát. A II. világháború után, 1959-ben Gaston Vuitton vezetésével
megkezdték az újfajta, puha oldalfalú, vízálló utazótáskák gyártását.
Ekkor Európában, Amerikában és a Távol-Keleten is már több mint ötven
Vuitton üzlet működött.
(
A
Champs-Élysées, teljes nevén
Avenue des Champs-Élysées a francia főváros, Párizs legismertebb és legelőkelőbb sugárútja. Mozijaival,
éttermeivel és kávézóival, valamint a luxuscikkeket kínáló üzleteivel a
Champs-Élysées a világ egyik legismertebb utcája és mivel egy 100 négyzetméteres ingatlan egy éves bérleti ára több mint 1,5 millió amerikai dollár, a New York-i Fifth Avenue után a világ második legdrágábbja is. Neve a Élüszionból, a görög mitológiából származik)
A CÉG
A céget 1854-ben alapították. A párizsi székhelyű
részvénytársaságot (société anonyme) ma Yves Carcelle vezeti, a cég dolgozóinak
száma 59.840 (2004), forgalma 16,84 Mrd. USD (2005), ennek fele hagyományosan
Japánban keletkezik, profilja: bőráruk, ékszer, cipők, prêt-à-porter.
Világszerte kb. 300 fióküzlettel dolgozik (már Magyarországon is). Ma a Moët
Hennessy-Louis Vuitton cégcsoport része, melyben vezető márkának számít. 1996
óta Marc Jacobs tervező vezetésével prêt-à-porter-vel bővült a profil. A cég termékei
(elsősorban táskák és bőröndök) luxusmárkának számítanak, viseletük és
használatuk státuszszimbólum jelleggel bír, „LV” monogramja védett,
luxusminőséget fémjelez. Az LVMH ház igen nagy erőfeszítésekkel küzd azok
ellen, akik meg akarják a fogyasztókat téveszteni. Az LV monogramm, legyen szó
táskáról, szemüvegről, férfi/női ruhákról, karóráról vagy egyéb kiegészítőkről
(újabban cipőről is), a mai napig egyet jelent az eleganciával, stílussal,
megbízhatósággal és minőséggel. Ma is minden egyes darab kézzel készül, s fő
értékeiknek a művészi érzéket, a hosszú múltra visszatekintő tradíciókat és az
innovációt tartják a vállalatnál, valamint azt szakértelmet, mely által életre
keltik a papíron megtervezett mesterműveket. Legismertebb termékek a Speedy 30
táska, mely nem hiányozhat egy kifinomultságot díjazó hölgy kollekciójából. A
klasszikusok mellett igyekeznek minél több újdonsággal elkápráztatni az
ügyfeleket, pl. a színes, fiatalos kollekciókkal és kiegészítőkkel. Mivel a
Louis Vuitton azt vallja hogy az "Utazás Művészeté"-ben igen
otthonosan mozog, évről évre kiadja a nagyvárosok útikalauzaiból álló
könyv-sorozatát is.
(
A prêt-à-porter (franciául: „kész viselet”) megnevezést az
olyan, egy divatház tervezői által a tömegek számára készített, elérhető árú, hétköznapi
divatot képviselő kollekciókra és darabokra alkalmazzuk, melyeket változatos
méretekkel és igényekkel rendelkező nők és férfiak is viselhetnek. Ez a kifutós
modellekre tervezett, kézzel készített, költséges haute couture szöges
ellentéte.
A prêt-à-porter ruhákat tömeggyártással állítják elő,
különböző konfekció méretekben. Főbb szempontjaik - az aktuális divat és a
márka egyedi jegyeinek bemutatása mellett - a hordhatóság, a kényelmes fazonok
és a felhasznált anyagok egyszerű kezelhetősége. Ezek a széles vevőkört
megcélzó ruhadarabok valódi bevételt hoznak a divatházaknak, ellentétben az
egyetlen bemutatóra varrt haute couture összeállításokkal, amelyeket szinte
sosem sikerül eladni.
A nagyobb divatházak évente kétszer, a főszezonok alatti
divathéten mutatják be prêt-à-porter kollekcióikat. A kész viselet divathete az
haute couture bemutatóktól külön, valamivel korábban kerül megrendezésre a
leghíresebb divateseményeknek helyet adó városokban, mint Párizs, New York,
London, Milánó, Los Angeles és Tokió. Már év elején bemutatják az aktuális
őszi/téli darabokat, majd a második szezonban a következő esztendő
tavaszi/nyári kollekcióját ismertetik.
Az haute couture (francia kifejezés,
szó szerinti fordításban: „magas szabászat”, értelem szerint: magas színvonalú,
nemes kivitelű ruhakészítés) az exkluzív, egyedi gyártású divatcikkekre
vonatkozik. Eredetileg az angol Charles Frederick Worth munkáit nevezték így,
aki a 19. század közepének Párizsában alkotott. A jelenkori Franciaországban az
haute couture védett névnek számít, amit csak bizonyos jól meghatározott
követelményeknek megfelelő divatházak használhatnak. Azonban a kifejezést
általánosabban is használják mindenféle különleges, egyedileg gyártott divatos
ruhára, akár Párizsban, akár a divat többi fővárosában (pl. Milánó, Tokió, New
York, Róma, London) készültek. Az haute couture-t mindig egy vásárló
megrendelésére készítik, és csaknem mindig kiváló minőségű, drága anyagokból,
különleges figyelemmel készülnek, gyakran időigényes kézimunkával.
Ahhoz, hogy Franciaországban egy divatház reklámkampányaiban
hivatalosan is használhassa az haute couture kifejezést, és megkapja a couture
ház címet, a következő fontos követelményeknek kell megfelelnie:
Privát ügyfelek
számára megrendelésre gyártott, egyedi darabokat kínál.
Párizsban saját
szabászatot működtet, legalább 15 tagú stábbal.
Minden évadban
bemutat egy minimum 35 darabos kollekciót a párizsi közönségnek.
A Chambre syndicale de la haute couture szigorúan ellenőrzi
az haute couture cím hasznalátatát, ami szó szerint „magas szintű szabászatot”
jelent. A kritériumokat 1945-ben állították fel, de azok betű szerinti
betartása máig is kötelező jelleggel bír.
Gyakran látni különös, formabontó haute couture ruhákat a
kifutón, amelyeket a kritikusok néha hordhatatlannak minősítenek. Ezek a
darabok teljesen egyediek, általában megrendelésre vagy egy bizonyos alkalomra,
kizárólag kiváló minőségű anyagokból készülnek. Egy ilyen luxusviseleten minden
kézzel varrt és kidolgozott, még az utolsó gomb mintáját is külön a ruhához
tervezték, és nem ritkán meghökkentően drága anyagokat, például gyémántot vagy
aranyat használnak fel hozzá.
A kifutókon bemutatott haute couture darabokat ritkán
sikerül eladni, leginkább csak a divatház presztízsének emelését szolgálják.
Igazi profitot inkább a prêt-à-porter – a mindennapi viseletre tervezett,
sorozatgyártott – kollekciók hoznak.)
